A kaposvári Takáts Gyula Vármegyei Hatókörű Városi Könyvtár Somogy vármegye leggazdagabb állományú nyilvános könyvtára, a vármegye könyvtárainak hálózati központja.
Feladata, hogy szolgáltatásaival minden állampolgár számára biztosítsa a művelődés, a tájékozódás lehetőségét.
A krónika szerint 1825-ben Festetics László gróf 1000 forintot adományozott a nemes vármegye kebelén felállítandó a nemzeti nyelv és művelődés csinosodására szolgáló „olvasó intézet” javára. Az alapítással egy időben könyvvásárló bizottság alakult, melynek tagja volt Berzsenyi Dániel is, aki mint tanácsadó jeleskedett és egyik leghűségesebb olvasója is volt a könyvtárnak.
A könyvtár megalakulásától – Somssich Pál gondozásában is – 1866-ig a vármegyeházán, utána a gimnázium épületében, majd ismét a vármegyeházán működött 1952-ig.
A megyei könyvtár 1952-ben létesült, 1964-ben költözött a jelenlegi épületébe. Az új hely mellett új nevet is kapott.(Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár 1990-ig) A Megyei és Városi Könyvtár 1992-ben fuzionált, az összevonás után (városi és szakszervezeti és megyei könyvtár ) Kaposvár város és Somogy megye Önkormányzat közös fenntartásában működött tovább. 2012. január 1-jétől a Somogy Megyei Intézménytartó Központ fennhatósága alá került, és 2013. január 1-jétől a Kaposvár Megyei Jogú Város lett a fenntartó. A központi könyvtáron kívül 2014-től 1 fiókkönyvtár (Petőfi Emlékkönyvtár), áll az olvasók rendelkezésére.
2012. decemberében vette fel a könyvtár a kaposvári Kossuth-díjas költő, Takáts Gyula nevét.
A könyvtár ellátja Kaposvár város közkönyvtári funkcióit az alapszolgáltatásoktól a felső szintű könyvtári ellátás követelményeinek teljesítéséig. Somogy vármegye egész területén jelentkező olvasói igények kielégítése céljából a könyvtár közvetíti az országos nagy- és szakkönyvtárak könyvtárközi szolgáltatásait, támaszkodik e könyvtárak speciális gyűjteményeire. A könyvtár a KSZR keretében a könyvtárak szolgáltatásainak ellátásában koordinátori szerepet tölt be, de az országhatárokon túli könyvtári rendszerek irányában is nyitott. A könyvtárosképző, továbbképző intézményekkel együttműködve irányítja, segíti a képzésben, továbbképzésben részt vevő hallgatókat, munkatársakat. A könyvtár kulturális rendezvényeivel, könyvbemutatóival, könyvtárhasználati foglalkozásaival az olvasáskultúra fejlesztését segíti, s az irodalom, a művelődés népszerűsítését szolgálja.
Takáts Gyula 1911. február 4-én született Tabon. Édesanyja Mocsy Lenke, édesapja idősebb Takáts Gyula. Két testvére volt, fivérével Takáts Emillel kiskorukban rengetegszer barangoltak a somogyi természetben. Babuskának becézett kishúga tizenkét évvel Gyula születése után jön a világra. A szárnyait próbálgató költő egyik első versét neki írta Kicsi húgom címmel.
Takáts Gyula Tabról kiskorában került Kaposvárra, amikor apját a megyeszékhelyre helyezték a polgári iskolába történelem és testnevelés szakos tanárnak.
A kisiskolás Gyula a Donner városrészi Sétatér utcai elemi iskolában, illetve az Anna utca és a Fő utca sarkán található központi állami elemi iskolában töltötte kisdiák éveit 1917 és 1921 között. Középfokú tanulmányait Somssich Pál reálgimnáziumban végezte, 1929-ben érettségizett.
Habár verseit igen korán, már középiskolás korában közölték a helyi napilapok, Takáts Gyula kezdetben festőművésznek készült. Rippl-Rónai József, aki olykor magán-rajzórát is tartott a fiatal tehetségeknek, tanítványává fogadta. Életpályája során festőművészként is igen tevékeny volt, de szíve mégis a költészet felé húzta. A középiskolás költő versei az 1920-as évek közepétől a Somogyi Újság vasárnapi mellékletében jelentek meg, majd országos ifjúsági folyóiratokban, illetve a rádióban is felolvasták költeményeit. Példaképének Berzsenyi Dánielt vallotta.
Felsőfokú tanulmányait 1929-ben kezdte meg a pécsi Erzsébet Tudományegyetem bölcsészkarán és tanárképzőjén. Történelem és földrajz szakon tanult, mellette filozófia és művészettörténet előadásokat is hallgatott. Költészetére igen nagy hatással voltak a pécsi évek. Pécs elősegítette a kapcsolatfelvételt Babitscsal, vagyis a Nyugattal, a korabeli irodalmi élet központi alakjaival. Pécsi évei alatt kezdenek megjelenni írásai a Magyar Minerva és a Napkelte című folyóiratokban.
Az egyetem után öt évig nem kapott hivatalos tanári állást, ezért óraadóként vállalta a tanítást a kaposvári községi szakirányú iparostanonciskolában 1935-től 1938-ig, és a Felsőkereskedelmi Iskolában 1936-ban és ’37-ben.
1935-ben jelent meg első verseskötete Kút címmel, a Berzsenyi Dániel Irodalmi Társaság kiadásában, amely fontos szerepet játszott Takáts Gyula teljes életpályája során. Második verseskötete két évvel később követte a bemutatkozást Kakuk a dombon címmel, szintén a Berzsenyi Társaság kiadásában.
1937 és 1941 között munkatársa a Kelet Népe című szépirodalmi, társadalomtudományi és kritikai folyóiratnak. Művészetére és életére az irodalmi mozgalmakon felül hatással volt a Balaton. Fonyódon ismerkedett meg későbbi feleségével, a pécsi Szabó Ilonkával.
1938-tól írásai a Nyugatban, valamint a Magyar Élet című havilapban, 1940-től az Élet és a Híd című folyóiratokban is megjelentek.
1941-ben a rangos Baumgarten-díjjal tüntetik ki. A háború pusztítása természetesen Takáts Gyulára is hatással volt. 1945-től munkatársa a Magyarok című folyóiratnak. Tagjává vált a Magyar Írók Szövetségének.
Takáts Gyula múzeumigazgatóként egyik legfontosabb feladatának mestere, Rippl-Rónai József kultuszának ápolását tartotta. Ennek nyitányaként indítványozta, hogy a múzeumot is róla nevezzék el.
Takáts Gyula tipográfusként is megállta a helyét.
1956-ban feleségével közösen felépítették Balatongyörök mellett, Becehegyen a „remete lakot”. Becehegyen a magyar irodalmi élet színe-java megfordult, kézzel írt bejegyzéseiket őrzi Bacchus könyve.
1957-ben tagja lett a magyar PEN Clubnak, munkatársa a Jelenkor folyóiratnak, majd 1960-ban a József Attila-díj II. fokozatával tüntették ki. 1964-től nyugdíjazásáig szerkesztette a Somogyi múzeum füzetei című sorozatot. 1970 decemberében Kaposvár város művészeti díjának I. fokozatát kapta. 1971-ben szülőhelye, Tab nagyközség díszpolgárrá fogadta, valamint kitüntették a Munka Érdemrend arany fokozatával. A múzeumigazgatói posztot is végleg Becehegyre cserélhette 1971-es nyugdíjazásakor.
1973-ban, Kaposvár centenáriumi évében a megyeszékhely is díszpolgárává fogadta. 1975-ben a József Attila-díj I. fokozatával tüntették ki. 1976-tól a nívós Somogy című folyóirat főmunkatársaként tevékenykedett.
Felesége halálát követően Takáts Gyula továbbra is a becehegyi kertben és tájban érzi otthon magát, azonban a harmónia elveszett gyászában. Ugyan újranősült, közel húsz évig Horváth Stefánia volt hű társa, azonban gyásza nem hagyta el, továbbra is első feleségét sirató válogatások láttak napvilágot. Takáts Gyula munkaereje és szorgalma a 80-as és 90-es években sem lankadt, megújult költészete mellett esszéket, tanulmányokat, memoárokat és naplójegyzeteket is kiadott.
1991-ben kitüntették a Magyar Köztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjével, valamint a Kossuth-díjjal. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. 1995-ben Somogyért kitüntető címet kapott. 2005-ben a Kaposvár és Somogy megye támogatásával megalapította a Takáts Gyula Irodalmi Alapítványt, fiatal somogyi írók és költők anyagi támogatása céljából. 2007-ben megjelent utolsó verseskötete, a végső kérdéseket is feszegető Hol is a Volt. 2008-ban tustollal utolsó rajzait vetette papírra, november 20-án hunyt el 97 éves korában, figyelemreméltóan teljes alkotói pályát hagyva örökségül, fókuszában Somogyországgal, Tabbal, Kaposvárral, Fonyóddal és a Balaton-felvidéki Beceheggyel.
.jpg)
